A hastánc története

A hastánc valószínűleg a világ legrégebben ismert és feljegyzett táncformáiból alakult ki. Az ókori Egyiptomban és a sumérok földjén már találtak olyan tárgyakat, eszközöket, amelyek táncosokat ábrázoltak.
A korai civilizációkról úgy tartják, hogy a táncokat az istenek imádása és vallásos szertartások során adták elő. A tánc akkoriban, sőt még manapság is valószínűleg a termés elvetését és betakarítását imitálta, az áldást és gyógyulást segítette elő, valamint felkészítette a nőket a gyermekszülésre, a nászéjszakára, de más világi szórakozás előtt is alkalmazták.

A tánc gyökerei Indiában keresendők. A XI. század környékén vándorló csapatok (romák) indultak innen Pakisztánon és Afganisztánon keresztül a Perzsa- és az Arab-öböl vidékére, Egyiptomba, Afrika déli részeire, Törökországba, a Kaukázus vidékére, vagy Kelet-Európába, Oroszországba, illetve, Nyugat-Európába, Spanyolországba. Amerre aromák haladtak, meghonosították zenéjüket, táncukat, s e táncok útközben keveredtek az adott ország már meglévő táncaival.
E közös elemek megfigyelhetők a roma táncokban (pl. erőteljes dobolás), és a spanyol flamenco táncban is (pl. a felsőtest és a csípő elkülönülő mozgása, ujjcintányér használata).

Ma Közel-Keleten és Észak –Afrikában a keleti táncok jelentős részét kizárólag nők táncolják. Ezekben az országokban a nemek még mindig elkülönülnek egymástól. A férfiak és nők külön szórakoznak. Azokat a táncosokat, akik férfi közönség előtt táncoltak, mindenki lenézte és megvetette, de akadtak kivételek is. Egyiptomban például szokás táncosokat hívni az esküvőkre, akik a vendégek tiszteletére műsorszámot adnak elő.
Marokkóban a Schikhatt táncosokat azért hívják, hogy megismertessék az ifjú arát mindazzal, amit a nászéjszakán elvárnak tőle. A táncot- amelyet kizárólag férjezett asszonyok adhatnak elő, mivel kizárólag ők rendelkeznek érzéki ismeretekkel – átszövi a humor.

A férfiak szintén táncoltak mind az USA-ban, minid a Közel-Keleten. Az Egyesült Államokban előadott stílusok általában sokkal nyugodtabbak, a Közel-Keleten viszont a jóval férfiasabb, erőteljesebb változásokat részesítik előnyben. A férfiak hosszú köpenyt, ún. djellabiyast viselnek ruhájuk fölött. Ez azonban nem mindig volt így. Egyiptomban és Törökországban hosszú időn keresztül a férfiak is női ruhát hordtak tánc közben és nyilvánosan is táncoltak, amelytől azonban a nőket tiltották. Törökországban ezeket a híres és népszerű férfi táncosokat még ma is kocheknek hívják.

Ma a tánc számtalan változatban és értelmezésben van jelen a világ minden táján, és lelkes világhírű művészek tevékenykednek azon, hogy a tradicionális formákat életben tartsák. (Pl.: Morocco, Eva Cernik, Elizabeth Artemis Mourat, Laurel Victoria Gray, Kay Hardy Campbell, Aisha Ali és Robyn Friend.

A tánc szellemisége

Legtitikzatosab a fontosabb legfontosabb aspektusa a hastáncos előadásának a táncos voszonya önmagához és ennek kommunikálása. Kevés közvetlenebb kapcsolat létezik a táncos és közönsége között, mint a hastáncban. A csoda ott kezdődik, hogy a táncos képes-e megnyílni és őszinte lenni tánc közben. Ez az őszinteség nyitja meg az utat a mélyebb és finomabb kifejezésmód előtt, amelynek előadás során a közönség egyre inkább önmagát kezdi látni a táncosban és táncban. A különbség a közönség és az előadó között lassan kezd elmosódni, a nézők fkozatosan megtapasztalják az eggyé válás élményét.

Maga a mozgás elvont, emocionális és sirituális kommunikáció. a testbeszéd erőteljesebb a szavaknál, és képes a táncost a fizikai világon túlra repíteni. A tánc magában hordozza a gyógyítás és az ösztönzés képességét, benne rejlik a művész egyénisége, energiája, amely a résztvevőkre is átterjed.

Amire az egyén összpontosít, az általában nőni kezd, legyen az ego, a szerelem, az öröm vagy a hatalom. E tudással jár együtt az átalakulás elképesztő ereje és a tudatosság felelőssége.
Ha az előadó úgy dönt, hogy erejével a táncon keresztül megváltoztatja a nézőket és önmagát is, ehhez nagyfokú belső őszinteség és bátorság szükséges.

A változás képessége legmélyebb bensőnkből ered, s visszavezethető az ősi szertartásokra és civilizációkra, ahol a táncot a szellemiség közvetítőeszközeként használták. A tánc funkciója, hogy hidat alkosson az emberi tapasztalat és a sirizuális élmény között.

A hastánc, ha a maga teljességében, őszintén és lelkesedéssel adják elő, szintén közvetítőeszköz leheta táncos szelleme számára, hogy megragadja a zene szellemét, és ezt az élményt közvetítse a közönséghez.

A tánc kellékei

Változatossá és vonzóvá tehetik a kellékek az előadást. Felkeltik a nézők érdeklődését, és szépséget kölcsönöznek a táncmozdulatoknak. Népise vagy cillogóan „show business”-hangulatot adnak az előadásnak.

Ujjcintányérok

Szent hanszer, amelynek neve Cybele istennő nevéből származik.
A táncosok hosszú ideje viselnek ütős hangszert az ujjakon, s e
hagyomány egész a modern időkig, a mai napig fennmaradt. Gyakran nevezik az ujjcintányért „zil”-nek, mivel török nyelven így hívják a cintányért.

Hogyan válaszzunk ujjcintányért?
Kezdők számára a legmegfelelőbb méret a 2,5 cm-es átmérőjű. A hivatásos táncosok nagyobb hanszert vásárolnak, amelynek hangját a zene mellett is lehet hallani.
Válasszünk olyan hangszert, amelyen kétoldalt két nyílás látható, ne olyat, amelyen középen csak egy lyuk van. Az utóbbit jobb, ha elfelejtjük, mert nehéz tartani és játszani is rajtuk.
Ha a tartógyűrű rugalmas zsinórból készült, jobb, ha azonnal kicseréljük. a legjobb, ha lapos fonott szalagot használunk, ami valamivel szélesebb, mint a nyílás.

Tanácsok az ujjcintányér használatához

A táncosok valamival nagyobb hurkot hagynak a huvelykujjra húzott cintányéron. Erre varrhatunk
2-3 apró, a gumi színével megegyező kagylógyöngyöt. Ennek segítségével könnyen, már tapintás alapján is megtalálhatjuk sötétben is, hogy melyik cintányért kell a huvelykujjunkra húzni.
A megfakult rézcintányért súrolófolyadékkal fényesíthetjük.
Fontos, hogy a cintányérok belső felén a gumit összetartó biztonsági tűk vagy gombok kicsik legyenek, ne zavarják a hangszer hangját. Ha a cintányér nem csörög, igazítsunk rajta!

Bot/pálca

A tradicionális egyiptomi pálcás/botos tánc arab neve raks al assaya. A „raks” jelentése tánc , az „assaya” pedig a botra utal.
A női pálcás tánc a férfiak harcművészetének játékos kifigurázása. A raks al assaya mozdulatai könnyedek, nőiesek és incselkedők.
A pálca különösen népszerű kellék, ha a táncos népi vagy történelmi táncot mutat be, hiszen eredetileg is a vidéki falvakból származik. A pálca jól mutat folk-előadásokon, ha az előadó tradicionális egyiptomi öltözéket visel, és tradicionális saidi zenére táncol.

Hogyan válasszunk botot/pálcát?

A táncpálcák hossza rendszerint megegyezik, bár apró különbségek lehetnek, hogy a táncosok a magasságukhoz megfelelőt tudjanak választani. A vékony pálcákat könnyebb forgatni, de ha túlságosan vékony, elhajlik és nem tudjuk a fejünkön egyensúlyozni.

Tanácsok a bot használatához

Amikor forgatjuk, az egyes végétől néhány centiméterre fogjuk, ne középen.
Ha pálcát tánc közben a fejünkön akarjuk egyensúlyozni, lakkozzuk be hajunkat
Ha éppen nem használjuk a botot kampós végénél fogva akasszuk fel, vagy fektessük sima felületre. Ne támasszuk a sarokba vagy hibás, egyenetlen felületre, mert elgörbülhet.


Fátyol

A fátyol használata különleges eleganciát kölcsönöz a keleti tánc előadásának. Ha lassúbb zenére táncolunk, lágy, érzéki hangulatot teremthetünk.
A fátyolhoz körülbelül három méter anyagra van szükség: erre legmegfelelőbb az áttetsző műselyem, amelynek csodás az esése, és tánc közben szépen hullámzik.

Hogyan válasszunk fátylat?

A fátyol általában négyszög vagy félkör alakú, hosszúsága pedig 2,5-3 méter között változik. Bizonyos mozdulatok csak meghatározott fátyollal mutatnak jól, pl. a dupla fátyoltánc félkör alakú fátyollal előadva a legszebb.
H kiválasztottuk az anyagot (pl.:műselyem, zsorzsett, szifon), vegyük fel és tartsuk a hátunk mögé kinyújtott karral. Fontos, hogy mindkét kezünkből még legalább 30 cm anyag lógjon le, mert ha ennél rövidebb, a fátyol valószínűleg túl rövid, és nehéz lesz táncolni vele.
Lehetőség szerint a szoknya színéhez illő fátylat válasszunk. Ha ellentétes színű fátyol mellett döntünk, ügyeljünk rá, hogy díszítése megegyezzen a szoknya színével.

Tanácsok a fátyol használatához

Mindig varrjunk szegélyt a fátyol szélére, így ujjaink automatikusan tudni fogják, hogy mikor értünk a széléhez és nem fogjuk elejteni. Ráadásul a szegélyről visszaverődik a fény, csillog,és még izgalmasabbá teszi táncunkat.
Varrjunk apró kagylógyöngyöket a fátyol szélére, oda, ahol a tánc közben majd nyújtott karral tartjuk az anyagot. Így könnyen megtaláljuk a fogás helyét a színpadon kívüli sötétségben.


Kard

A raks al sayf (kardtánc) erőteljes és drámai hatású. a nyugati országokból származó táncosok előadásában a kardtánc általában magába foglalja a kard fejen, vállon, csípőn vagy más testrészen való egyensúlyozását.

Hogyan válasszunk kardot?

A nehezebb kard könnyebben egyhelyben marad, mint a könnyű. ha most kezdjük az egyensúlyozást, jobb, ha nehézzel kezdjük. a kissé meghajlított pengét, mint a szabja vagy a handzsár, könnyebb egyensúlyozni, mint az egyenest.
Vásárlás előtt egyensúlyozzuk a kardot a kezünkön, hogy megállapítsuk, megfelelő-e. Fontos, hogy azonnal stabil, vízszintes helyzetbe álljon és ne dőljön egyik oldalra sem.
Számos kardnak van hüvelye, de akad olyan is, aminek nincs. a tánchoz nincs szükségünk hüvelyre, de ha mégis van, drámaivá tehetjük az előadást, ha abból rántjuk elő a kardot.

Tanácsok a kard használatához.
A frissen mosott haj csúszós. Lakkozzuk be a hajunkat a fejtetőn előadás előtt, így kissé ragadni fog, de a kard nagyobb valószínűséggel marad a fejünkön.
A rozsdásodás megelőzésére mindig kenjük át a kardot vékonyréteg olajjal. Ha mégis rozsdásodni kezdene, rézfényezővel állítsuk helyre csillogását.
Szállításkor a kard hegyére nyomjunk parafadugót, nehogy véletlenül megszúrjunk vele valakit.

Gyertyák

A gyertya szépséges fényével rabul ejti a közönséget. A lángok táncoló, vibráló árnyéka titokzatosságot kölcsönöz az előadásnak.
Törökországban létezik egy tradicionális néptánc, amelyben a táncos két gyertyát tart a tenyerén, karjait pedig a zene ritmusára mozgatja.
A fejen egyensúlyozott gyertyatartó, népszerű, hagyományos eleme az egyiptomi esküvői szertartásoknak. A táncos a fején egyensúlyozott gyertyával vezeti a menyasszonyt és a vőlegényt a fogadás helyszínére.

A gyertyatartó kiválasztása

Ha egyiptomi típusú gyertyatartóval akarunk táncolni fejünkre húzható sapkával, jobb, ha ott vesszük meg, ahol fel is tudjuk próbálni. Nem minden sapka ugyanolyan méretű, ezért érdemes válogatni.
Másik kedvelt módszer, ha két kisebb, gömb alakú üveggyertyatartót veszünk, amely tenyerünkben illik, és teamécsest teszünk bele.
Ha lehet, olyat válasszunk, amelynek mintáját az üvegbe égették, mert ez emeli a gyertyák vibráló fényének hatását.

Tanácsok a gyertyák használatához

Gyakorlásnál mindig tegyünk gyertyát a tartóba, mert az üres tartóval másként lehet egyensúlyozni.
Ragasszunk kis tükröket a gyertyatartóra, amelyek visszatükrözik a lángok fényét és intenzívebbé teszik a hatást.
Rövid gyertyákat tegyünk a tartóba, hogy a súlypont alacsonyan legyen, így könnyebben egyensúlyozhatunk.

Csörgődob

A csörgődob, amelyet arabul riqqnek vagy defnek neveznek, izgalmasabbá teszi a táncelőadás élményét. Intenzitást és lendületet visz a zene ritmusába.
A hangszer különösen népszerű a cigányfantázia-stílus előadóinak körében. Bár a romáknak nincs tradicionális csörgődobbal kísért táncuk, a cigányokról alkotott képhez mégis hozzátartozik a tűz mellett csörgődobbal kísért tánc.

Hogyan válasszunk csörgődobot?

Ne válasszunk olyan, ami tompa, puffogó hangot ad.
A csörgődobok egy részét valódi, míg másokat szintetikus bőrből készítik. A valódi bőr megnyúlik és összehúzódik a hőmérséklet és a légnedvesség következtében, amely a hang minőségét is torzíthatja.
Ha gyakran fogjuk szabadtérben használni, jobb, ha szintetikus bőrből készültet veszünk.

Tanácsok a csörgődob használatához

Ujjunkon ne viseljünk gyűrűt, amikor csörgődobbal táncolunk, mert tökreteheti a hangszer bőrét.
Ne csak a zenei hangsúlyokra üssünk a hangszerrel.
Köthetünk ruhánk színéhez illő színes szalagokat a csörgődobra. A szalagokat a hangszer szélén lévő lyukakra kössük, s ezzel további izgalmas látványosságot vihetünk előadásunkba.

A színpadi smink

Sminkünk, amit az előadás alatt viselünk, eltér a hétköznapok sarán alkalmazottaktól. A színpadi smink feladata, hogy az arcot jól láthatóvá és izgalmasabbá tegye a közönség számára. A smink gondos felhelyezése jól kiegészíti a táncos ruháját, és kiemeli arcának jellegzetességeit.
Ha már gyakorlatot szereztünk benne, rendszerint 15-20 perc elég, hogy kifessük arcunkat.

A színpadi sminkkészletet tartsuk külön táskában, a napi arcfestékektől elkülönítve. ha szükséges vegyünk mindenből kettőt, hogy legyen a színpadra és a hétköznapokra is. így időt takaríthatunk meg és nem felejtjük betenni a kozmetikumokat sem.

A smink tartóssága szempontjából nagyon fontos az alapozás. Használjunk hidratálót az alapozó alatt, ha szükséges.

A természetes fényű arc harmonikussá teszi a megjelenést, s a szemre, az ajakra irányítja a figyelmet.
A pirosítót egyenesen az arccsontra, az arc külső részeire vigyük fel bizonyos szögben, hogy a szemet nagyobbítsuk. Domború ecsettel dolgozzunk a halántéktól befelé irányuló mozdulatokkal. ne tegyünk pirosítót közvetlenül a szem környékére.

Válasszunk két árnyalattal sötétebb színt, mint bőrünk, hogy kiemeljük az arccsont alatti részt, és még hangsúlyosabbá tegyük e területet.
Csak akkor emeljük ki az arc oldalát, ha túl lapos és nem elég hangsúlyos. Erőteljes arccsonton a kiemelés túl keménynek hat. A túl erő pirosító elcsúfítja az arcot.

A szemek rendkívül fontos szerepet töltenek be.
A következő menetrend a legtöbb esetben használható, de sosem szabad elfelejtenünk a következőt:
a színpadon legyünk drámaiak, ne túlzottan visszafogottak.

1. lépés: hangsúlyozás. A halványabb árnyalatot vigyük fel a teljes szemhéjra. A megfelelő árnyalat a krémes fehér, a világos rózsaszín, arany, ezüst, halványsárga. Az érettebb bőrre matt árnyalatokat tegyünk, és kerüljük a szürkét.
2. lépés: kontúrozás. Ezzel a módszerrel olyan vonalat rajzoljunk, amely megemeli a szemöldökcsont ívét. Egyenesen előre nézve vigyük fel a közepes sötét árnyalatot a szempillák mögötti terület megrajzolásához. A szemhéj és a szemöldök között félig fedjük be a területet. Ha egy kicsit magasabbra megyünk, az a színpadon jól mutat.
3. megrajzolás. A módszer hangsúlyozza a szem kívánt alakját, amely lehet macskaszerű, egyiptomi, mandula, vagy kerek, stb.
Vízálló ceruzával lassan húzzuk ki a felső szemhéj szélét. Álljunk meg a szemhéj sarkában. Nyissuk ki a szemünket és döntsük el, hol érjen véget a vonal, s oda tegyünk egy pontot. Ezután újra hunyjuk be a szemünket és a ponttól visszafelé húzzuk meg a vonalat. Ez a módszer biztosítja a megfelelő szöget, és hogy a szemek egyformák legyenek. A legjobb szöget úgy kapjuk meg, ha egy ceruzával az orr szélétől a szem külső zugához rajzolunk egy vonalat. Kövessük e szöget a szemöldök ívének megemeléséhez. Legyünk bátrak! Hosszabbítsuk meg a vonalat, mert színpadon nagyon jól mutat.

Szempillaspirálból a feketét javaslom mindenkinek, hogy erősek legyenek. vigyünk fel 3-4 réteget mindkét szemünkre, a réteget fokozatosan építsük fel. A több réteg megakadályozza a csomósodást. minden réteget hagyjunk egy percig száradni.

Az ajkak színben harmonizáljanak a ruha színével vagy a táncos hajszínével. Kísérletezzük ki mely szín a legmegfelelőbb a tökéletes összképhez. a rúzs legyen a legutolsó, amit felviszünk.
A narancs, piros, bordó és a rózsaszín ruhák még szebbek, ha színben hozzáillő rúzst teszünk fel. Az arany, ezüst árnyalatokhoz használjunk fagyosabb, fémes színeket. a több színű jelmeznél a világos testszínű a legmegfelelőbb.

A fellépőruha tervezése, kiválasztása

A fellépőruha általában a következőkből áll: rojtos szélű csípőöv (vagy rázókendő), díszes melltartó, szoknya és/vagy háremnadrág, valamint egy vagy több fátyol. A táncos viselhet díszes karborítást, fejdíszt és cipőt is. az öltözékeket ékszerek egészítik ki.

Jobb, ha a fellépőruhát mi tervezzük, mert a készen kapható együttesek nagyon drágák, a méret, stílus - és színválaszték igen korlátozott.

Ha saját magunk készítünk ruhát, akkor az eredmény egyedi, eredeti ruhadarab lesz, jól áll rajtunk, és elismerő megjegyzéseket vált ki környezetünkből.

Könnyen átléphetjük azt a hajszálvékony határvonalat, amely a színpadist és a sziporkázást elválasztja a rikítótól és az ízléstelentől. A hastáncos tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ruházatában és viselkedésében kerülje a közönségesség látszatát,hiszen a publikum többnyire a többi „egzotikus táncossal” hasonlít össze minket.

A megfelelő színek kiemelik a természetes szépséget, de ennek az ellentéte is igaz, tehát, ha nem tudjuk, milyen színek állnak jól nekünk, kérdezzük meg barátainkat.
Néhány jó tanács a színek kiválasztásához:

· Ha hajunk sötét és sötét vagy világos a bőrünk, nyugodtan viselhetünk élénkebb színeket. A fehér, és a fekete igen erőteljes hatású a sötét hajon, csakúgy mint a rózsaszín, a vörös, a hirtelenkék és a lila, mivel nagyon intenzív árnyalatok.

· A nagyon sötét bőr számára bármilyen világos szín megfelel.

· Sápadt bőr, világos haj, finom vonások: a közepes és lágy színek, a halványrózsaszín, az őszibarack, halványkék, elefántcsont és levendula színei megfelelőek.

· Ha középsötét árnyalatú hajunk és a bőrünk, akkor minden finomabb árnyalat jól áll a megfelelő sminkkel és hangsúlyozással.

· Vigyázzunk a meleg és a hideg színekkel! Sok vörös, aranyszőke és melegbarna hajú táncosnak jól áll az arany, a narancs, a karmazsinvörös és a bronz. A sötétbarna hajú, olíva vagy sötétebb barna arcbőrű táncosoknak jól áll az ezüst, a türkiz, a vérvörös, a bíbor és a lila.
Fontos, hogy olyan ruhát válasszunk, amely a táncos előnyös testi tulajdonságait domborítják ki és amiben jól érezzük magunkat!