A tánc szellemisége


Legtitikzatosab a fontosabb legfontosabb aspektusa a hastáncos előadásának a táncos voszonya önmagához és ennek kommunikálása. Kevés közvetlenebb kapcsolat létezik a táncos és közönsége között, mint a hastáncban. A csoda ott kezdődik, hogy a táncos képes-e megnyílni és őszinte lenni tánc közben. Ez az őszinteség nyitja meg az utat a mélyebb és finomabb kifejezésmód előtt, amelynek előadás során a közönség egyre inkább önmagát kezdi látni a táncosban és táncban. A különbség a közönség és az előadó között lassan kezd elmosódni, a nézők fkozatosan megtapasztalják az eggyé válás élményét.

Maga a mozgás elvont, emocionális és sirituális kommunikáció. a testbeszéd erőteljesebb a szavaknál, és képes a táncost a fizikai világon túlra repíteni. A tánc magában hordozza a gyógyítás és az ösztönzés képességét, benne rejlik a művész egyénisége, energiája, amely a résztvevőkre is átterjed.

Amire az egyén összpontosít, az általában nőni kezd, legyen az ego, a szerelem, az öröm vagy a hatalom. E tudással jár együtt az átalakulás elképesztő ereje és a tudatosság felelőssége.
Ha az előadó úgy dönt, hogy erejével a táncon keresztül megváltoztatja a nézőket és önmagát is, ehhez nagyfokú belső őszinteség és bátorság szükséges.

A változás képessége legmélyebb bensőnkből ered, s visszavezethető az ősi szertartásokra és civilizációkra, ahol a táncot a szellemiség közvetítőeszközeként használták. A tánc funkciója, hogy hidat alkosson az emberi tapasztalat és a sirizuális élmény között.

A hastánc, ha a maga teljességében, őszintén és lelkesedéssel adják elő, szintén közvetítőeszköz leheta táncos szelleme számára, hogy megragadja a zene szellemét, és ezt az élményt közvetítse a közönséghez.

Nincsenek megjegyzések: